HTML

BUNYEVÁC HOLOKAUSZT


Hogy áldozatnak tartom-e a magyarországi bunyevácokat?

Igen, annak tartom, annak vagyok kénytelen tartani.

Erre kényszerítenek másfél évtizede, de a 2006-os év "kisebbségi napja" óta még inkább erre kényszerülök.

Csakhogy!
Az a nem mindegy, hogy önként hozunk-e - mondjuk egy igaz ügy érdekében - áldozatot, vagy mások ránk erőszakolt akarata tesz áldozattá bennünket.

Az identitástudatunkat nem tudomásul vevő kisebbségi törvényt, akár még tekinthetném figyelmetlenségnek köszönhetőnek is (nem az), de a magyar parlament 2006. december 18-ai döntése már egy vérlázító konszenzus.
Egy példa nélküli konszenzus!
Amit bűnében még az sem kisebbít, hogy ez egy konspiratív megtévesztésen alapuló konszenzus a csordaszellemiség jegyében.

Nem más ez a szememben, mint egy relatíve békésnek tekinthető időszakban elkövetett népellenes bűn. Bunyevácok elleni merénylet, azok ellen, kik hitüket és reményüket tették a magyar parlament asztalára.
Népet még nem csaptak úgy orcán, ahogy ezt tették velünk azok, akiket választópolgárokként mi bunyevácok is hozzásegítettünk tisztségükhöz. Ahhoz a tisztséghez, melyhez tizennyolc képviselőt kivéve méltatlannak bizonyultak.

Muity Mijo
Baja

Ide írj!


Index fórum:

Mijo Baja Klubja




FACEBOOK oldalam

YOUTUBE oldalam


Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.

Friss topikok

Linkblog

Beadvány az Országgyűlés Házelnökéhez.

2006.12.18. 09:10 Muity Mijo


Magyar Országgyűlés
Dr. Szili Katalin asszonynak,
az Országgyűlés elnökének
Tárgy: Vizsgálat indítványozása; parlamenti tárgyalás és szavazás elnapolásának kérelme.


Tisztelt Házelnök Asszony!



A parlament honlapja szerinti H/960 irományszám alatt látható, a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére törekvő népi kezdeményezésünk kapcsán kérek segítséget a Tisztelt Házelnök Asszonytól.

Kezdeményezésünk pontos címe: Népi kezdeményezés a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal való kiegészítéséről.

Azt követően, miután az Országos Választási Bizottság átadta kezdeményezésünkkel kapcsolatos határozatát a Tisztelt Házelnök Asszonynak, ügyünk menetében olyan anomáliákkal voltam kénytelen szembesülni, melyek együttesen számunkra nagy eséllyel kedvezőtlen végkifejletet teremthetnek.

Ellenére, hogy a vonatkozó törvényben leírtaknak maradéktalanul eleget tettünk, mégis olyan helyzet alakult ki tőlem és segítőimtől függetlenül, mely miatt védekezésre kényszerülünk.
Az Országos Választási Bizottság határozatának a mellékletét képezi a Magyar Tudományos Akadémia azon állásfoglalása, mely egy népünket és kezdeményezésünket lejárató etnikai jellegű vitát generált.

Kezdeményezésünkkel kapcsolatos parlamenti döntéshozatal előkészítése, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kompetenciája volt.
E bizottság 2006. november 28-án tartotta népi kezdeményezésünk vitanapját, egy hosszú, fárasztó bizottsági ülés utolsó napirendi pontjaként.
Az általam jelzett megítélésem szerinti anomáliák ezt megelőzően és ez alatt keletkeztek, és az óta is folytatódnak. Mindezekről részletesen szólnak a csatolt irományok, de tömören itt is összefoglalom ezek lényegét.

Jómagam és kísérőim a szó szoros értelmében vitanapra készültünk. Ezzel szemben a bizottsági ülésen attól az intézménytől (MTA), mely állásfoglalásában úgy állított be bennünket bunyevácokat, mint akik nem felelünk meg hiánytalanul a kisebbségi törvényben előírt feltételeknek, ahogy az állásfoglalás aláírója, Dr. Vízi E. Szilveszter elnök távol maradt, úgy a munkatársai közül sem jelent meg senki sem.
E „vitanap” előtt elküldtem a bizottsági tagok részére gondolatébresztőként a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett, „Magyarország vármegyéi és városai encziklopédiája” monográfiája sorozatból azt a részt, mely egyértelműen ellentmond az MTA elnöke kezdeményezésünkkel összefüggő negatív állításainak. Ez csupán tájékoztatónak szántuk, és nem az elmarasztalásunkkal kapcsolatban megfogalmazott ellenérveinket tartalmazta.
Bennünket az MTA, továbbá a magyarországi horvátok vezetői, és azok eszmei támogatói egy etnikai jellegű védekezésre kényszerítettek.
Egy méltatlan védekezésre, egy népünket lekicsinyítő védekezésre.
Én itt nem kívánom ismétlésekbe bocsátkozva ecsetelni ellenérveinket, ezek rangos kísérőim előadásában hallhatók lettek volna, de sajnos erre csak korlátozottan kaptunk az Emberi jogi bizottság vitanapnak nevezett ülésén lehetőséget.
Erről ékesen tanúskodik az a levelemhez csatolt részjegyzőkönyv, melyet elektronikus levélben ma kaptam meg. Igen, a november 28-ai ülés részbeni leiratát ma, azaz december 11-én kaptam kézhez. Ez az oka annak, hogy e beadványomat, az ügyünket tárgyaló (pontosabban a bizottság szerinti ajánlásnak megfelelően nem tárgyaló), december 12-ei parlamenti ülés előtti utolsó pillanatokban vagyok kénytelen a Tisztelt Házelnök Asszonynak küldeni.

Az imént említett részjegyzőkönyv szerint pontosan nyomon követhető, hogy az ülés beadványunkkal foglalkozó szakaszában (utolsó napirendi pontként), jómagam és segítő kísérőim nem kapták meg a bizottság elnökétől kapott tájékoztatóban jelzetteknek megfelelően a szólás lehetőségét.
Idézek Balog Zoltán elnök úr tájékoztatójából: „A vitában az előbb felsoroltak közül mindenkinek, így természetesen Önnek is, illetve képviselőjének is szót kívánunk adni.”
Saját személyemet nem tekintve szakmai szempontból vitaképesnek, segítő kísérőim a következők szerint szólalhattak meg.
- A Szerb Tudományos Akadémia önálló nemzetiségi létünket igazoló állásfoglalását, nem állt módomban/módunkban szóban előterjeszteni.
- Nevenka Basic Palkovic asszony, ki munkásságára tekintettel bármely MTA munkatárs méltó vitapartnere lehetne, csupán felolvashatta az MTA-állásfoglalásra reagáló, azt teljességében cáfoló expozéját.
- Délvidéki S. Atilla történész, sem az MTA-állásfoglalást cáfoló dolgozatát nem olvashatta fel, sem az ülés alatt zavartalanul előadást tartó Dr. Karagics Mihály elnök, sem a döbbenetes stílusú dr. Ispánovity Márton főosztályvezető, előterjesztésünk nyílt lejáratására törekvő történelemhamisító frázisaira sem reagálhatott szükség szerinti időtartamban, a részére felajánlott két perces előadás lehetőségét érthető módon nem tudta elfogadni.
- Mijo Mandic úr az előzőekre, és a többszöri figyelmeztetésekre tekintettel meg sem kísérelt szóhoz jutni.
- Gálai Antal úr improvizálva röviden reagálhatott, a belőlem és társaimból nem kis felháborodást kiváltó Karagics-Ispánovity platform otrombaságaira.

Végkövetkeztetésem:

Tekintve, hogy meggyőződésem szerint eleget tettünk, és megfelelünk a kisebbségi törvényben támasztottaknak, a következőket tartom ügyünkre nézve sérelmesnek.

- az Emberi jogi bizottság előtti megszólalásunk korlátozását
- az Emberi jogi bizottság előtt olyanok szabad és zavartalan megszólalását, kik nem titkolt célja, hogy megakadályozzák célkitűzésünk sikerét
- az MTA-állásfoglalás egyoldalúságát, olvasói tévedésbe ejtését, tartalmában azt a kivilágló szándékot, hogy népünket ne illethessék a többi honi kisebbséggel azonos jogok
- az MTA Kisebbségkutató Intézete hamis és azóta sem korrigált állítását kezdeményezésünkről, még az aláírásgyűjtésünk megkezdése előtt
- az Emberi jogi bizottság részére átadott iratanyag olyan későn történő szétosztását a bizottság tagjai között, hogy azoknak nem állhatott rendelkezésükre elegendő idő azok alapos áttanulmányozására ahhoz, hogy ne egyoldalú információk birtokában szavazzanak bizottsági javaslatuk tekintetében
- dr. Ispánovity Márton köztisztviselőhöz méltatlan nyílt lobbizását olyan horvát érdekek mellett, melyek célja nemzetiségi ellehetetlenítésünk, népünk diktatórikusba hajló integrációja
- dr. Ispánovity Márton főosztályvezető NEKH általi delegálásának összeférhetetlenségét, tekintve az ülés, kezdeményezésünkkel kapcsolatos jellegére
- a Kormány egyoldalú információk alapján történő, ügyünkre nézve igazságtalanul negatív állásfoglalását, mely ekkéntiségével befolyásolhatta a bizottság tagjait
- az Emberi jogok bizottsága üléséig nem is tudtunk NEKH-állásfoglalásról, ennek tartalma ma is ismeretlen előttünk
- a Kormány ominózus ülésekor nem igényelte a „hallattasék meg a másik fél is” elvét
- az MTV ominózus Hrvatska kronika című filmje hol megtévesztő, hol rágalmazó, hol hamis állításokat tartalmazó, ügyünkre negatív hangulatot keltő jellegét közszolgálati médiánkban
- összességében azt a tendenciózusságot, hogy a bunyevác nép érdekében ne élhessünk egy olyan adott törvénnyel, mely jelenlegi helyzetünkben teljesíthetetlennek tűnik, hiszen ki, ha nem mi bunyevácunk vagyunk képesek azt teljesíteni azzal az egyértelmű történelmi múlttal, mely feltárása és objektív értelmezése nem ördöngösség


Az előadottakra és csatolt dokumentumokra tekintettel kérem az Igen Tisztelt Házelnök Asszonyt, szíveskedjen pártfogásába venni népi kezdeményezésünket, és a velünk szembeni méltánytalanságokra tekintettel parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezni!

Mindezzel egyetemben tisztelettel kérem, szíveskedjen kezdeményezésünk objektív alapokon történő megítéléséhez, a velünk kapcsolatos döntéshozatalt egy új határidő megjelölésével elnapolni, ne a soron következő plenáris ülésen döntsenek az egyoldalúan tájékoztatott, és így lényegében megtévesztett országgyűlési képviselők sorsunkról!

Tisztelt Házelnök Asszony, beadványom tartalmát szíveskedjen megértő módon fogadni, mivel nem vagyok jogász, nem ennek megfelelő nyelvezetben írom, ilyen jellegű segítségkérésre sem időm, sem lehetőségem nincs e fázisban, de mindenképpen azokat a benyomásaimat osztom meg a Tisztelt Házelnök Asszonnyal, melyek miatt határozottan úgy vélem, ügyünk folyamatában olyan méltánytalanságok értek bennünket, melyek súlyosan veszélyeztetik kitűzött célunk elérését.
Ezért már csak a változásokban reménykedő bunyevác néppel szemben is tartozom annyival, hogy ne vegyem szó nélkül tudomásul beolvasztásunk kísérletét egyetlen más népcsoportba se!


Baja, 2006. december 12.


Tisztelettel: Muity Mihály,
a bunyevác népi kezdeményezés előterjesztője

komment

süti beállítások módosítása