HTML

BUNYEVÁC HOLOKAUSZT


Hogy áldozatnak tartom-e a magyarországi bunyevácokat?

Igen, annak tartom, annak vagyok kénytelen tartani.

Erre kényszerítenek másfél évtizede, de a 2006-os év "kisebbségi napja" óta még inkább erre kényszerülök.

Csakhogy!
Az a nem mindegy, hogy önként hozunk-e - mondjuk egy igaz ügy érdekében - áldozatot, vagy mások ránk erőszakolt akarata tesz áldozattá bennünket.

Az identitástudatunkat nem tudomásul vevő kisebbségi törvényt, akár még tekinthetném figyelmetlenségnek köszönhetőnek is (nem az), de a magyar parlament 2006. december 18-ai döntése már egy vérlázító konszenzus.
Egy példa nélküli konszenzus!
Amit bűnében még az sem kisebbít, hogy ez egy konspiratív megtévesztésen alapuló konszenzus a csordaszellemiség jegyében.

Nem más ez a szememben, mint egy relatíve békésnek tekinthető időszakban elkövetett népellenes bűn. Bunyevácok elleni merénylet, azok ellen, kik hitüket és reményüket tették a magyar parlament asztalára.
Népet még nem csaptak úgy orcán, ahogy ezt tették velünk azok, akiket választópolgárokként mi bunyevácok is hozzásegítettünk tisztségükhöz. Ahhoz a tisztséghez, melyhez tizennyolc képviselőt kivéve méltatlannak bizonyultak.

Muity Mijo
Baja

Ide írj!


Index fórum:

Mijo Baja Klubja




FACEBOOK oldalam

YOUTUBE oldalam


Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.

Friss topikok

Linkblog

Kiknek segítesz, ha nekünk segítesz?

2010.02.11. 19:36 Muity Mijo



Tisztelt Megszólítottak!

Ne felejtsék el, hogy Önök is szorulhatnak az élet során segítségre. Ne felejtsék el, ha most nekünk segítenek, akkor azzal valahol önmaguknak, gyermekeiknek, unokáiknak és az őket követő generációknak is segítséget nyújtanak, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szép kultúra megmaradhasson a maga jellemző tradícióival, a maga egyedi sajátosságaival.

Egy nép, ha valahova beolvasztják, először csak sorvadásnak indul, egy darabig még úgy-ahogy agonizál, majd a beolvasztók szándéka megtestüléseként halottá válik! Meghal, enyészetté válik és a helyét elfoglalja egy olyan előttünk idegen kultúra, mely céljában semmivel sem különb, mint amikor idegen hordák próbálnak meg leigázni más népeket, megkaparintva azok javait és szülőföldjüket. És ha az adott nép hagyja magát, megadja magát a sorsnak, akkor onnantól beindul annak agymosása, és meglepően rövid idő múlva már ő maga kezdi hangoztatni azon mivoltát, amelybe valójában belekényszerítették. Ezt a már eddig is hatalmas károkat okozó agymosást szeretnénk megtorpanásra kényszeríteni, bunyevácainkat és az azokkal lojalitást vállalókat felrázni, és közös erővel elnyerni méltó helyünket azon a nemzetiségi palettán, melyhez a magyar alkotmány és a vonatkozó honi törvények szerint még akkor is jogunk van, ha ez a "nagy horvát biznisz" haszonélvezőinek nagyon nem tetszik.

Mindenkinek joga van "horvátoskodáshoz", csak éppen azzal bunyevácként elveszíti egyrészt önbecsülését, másrészt vérei és más olyanok előtt is a becsületét, akik tisztában vannak a megmásíthatatlan történelemmel, akiknek a szemében az identitástudat, a gyökerekhez való ragaszkodás, a hagyományok és az anyanyelv ápolása, azok más nemzetiségek előtti bemutatása becsülendő erény.

Könyörögve kérem bunyevácainkat, ne kövessék az olyan ordas megnyilvánulásokat, mint amikor némelyek merő érdekből önkontrolljukat veszítve idáig mennek el: sváb az apám, bunyevác az anyám, de én horvát anyanyelvűnek és identitásúnak vallom magam. Ez már végtelenül szánalmas ...

komment

süti beállítások módosítása