BUNYEVÁC HOLOKAUSZT

Nem egy nyitott szemmel és füllel járó barátom, ismerősöm osztotta már meg velem hezitálását, miszerint valójában ki tudja, hol van a horvát kutya elásva?
Vajon mi lehet ennek a nagy-nagy magyar-horvát összeborulós szerelemnek az oka, ami talán legmarkánsabban az emlékezetes Kalasnyikov-ügylet során csúcsosodott ki?
Ahogy a férfiakat érő sorscsapások esetén szól a mondás, miszerint keresd a nőt, úgy az ilyen állam és állam között szövődő lámúrok kapcsán is talán rátapinthatunk a lényegre: keresd a bizniszt!

Ezt az elképzelést tűnik igazolni a következő, meglehetősen meglepőnek tetsző hír:

Magyar befektetésrekord Horvátországban

Igen, meglepő, mert nem kevés pénzről van az írásban szó.
Ahogy az a bizonyos múlt esztendei magyar befektetés a horvátoknál 30 milliárd forintot tesz ki, úgy az idei első félév során kivitt pénz összességében közel 40 milliárd forintot jelent! (A MOL befektetések nélkül!)

Sok esetben hangzik el a kérdés: na de hol van a pénz?
Íme, tessék, egy része Horvátországban van! Nem a Kajmán-szigeteken, nem Kínában, nem valamelyik egzotikus pénzmosodában, hanem Horvátországban.
Abban a Horvátországban, mely olyan otthoniasan mozog egyes népeket érintő asszimilációs törekvéseivel Magyarországon, mintha odahaza tenné ezt. Pimasz, gátlástalan módon igyekezve magába szippantani bunyevácokat, rácokat, sokácokat, bosnyákokat, a szerbeket és a szlovéneket kivéve minden más délszláv nemzetiséget.

Kik ma Magyarországon a legmódosabbak?
Nem utolsósorban a politikusok és hozzájuk kötődő köreik! Családtagjaik, rokonaik, barátaik, iskolatársaik, földijeik, a velük egy húron pendülő segítőik.

Nos! Van okunk e szerelem láttán meglepődni? Annak a szerelemnek a láttán, melynek fő mozgatórugója a tőke?
Bizony, ha következetesen belegondolunk, valóban nincs. Zsák a foltját megtalálja ...

Előzőek alapján joggal merülhet fel a költői kérdés: na és ki az a bolond a magyar honatyák és honanyák közül, ki ujjat fog húzni az aranytojást tojó tyúkkal?