BUNYEVÁC HOLOKAUSZT

A bunyevác kezdeményezés ellehetetlenítésére számtalan lehetőséget igénybe vesznek ellenlábasaink, erre egyik leginkább alkalmas helyszín az internet nyújtotta variánsok.

Az egyik ilyen a Facebook portál, itt Bunyevác vagyok címszó alatt kívánja összegyűjteni egy ismeretlen valaki e népcsoporthoz tartozó gyanútlan személyeket.

Idézem a bizonyítvány megmagyarázási kísérletét:: Kik vagyunk? A "Bunyevác vagyok" oldalról.

Na most ez így nem különb annál, mintha egy termékügynök valamilyen szappant, fogkrémet, esetleg hónaljdezodort szeretne másokra sózni, vagy éppen Jehova tanúi közé próbálná az embereket csábítani a szekta valamelyik aktivistája.

Azt írja az oldal anonim regisztrálója: "Ez az oldal a közösségről szól, nem a szerkesztőjéről." Csakhogy az igazi bunyevácok nem birkák, és nem adják nevüket olyan tákolmányokhoz, ahol a létrehozó nevesített személyek kitárulkozását várja, míg ő sunyi módon névtelenül a háttérben bújkál.

Egyszóval maradjunk abban, hogy "egy közösségi oldal" személytelenül mit sem képes tenni másokért, legfeljebb arra jó, hogy konspiratív célok megvalósításához gyűjtsön egy fedél alá hiszékeny embereket, köztük olyan nagyszerű bunyevácokat, akik a mai nyomott időkben fel merik vállalni identitástudatukat még akkor is, ha a hatalom mindenáron megsemmisítésükre törekszik.

Van nekünk tisztességes nevünket vállalóknak és a bunyevácok sorsára éveken át komoly figyelmet és munkát áldozóknak olyan közösségi oldalunk a Facebook portálon, mely egyértelműsíti a népi kezdeményezés minden egyes pillanatát, mely autentikus forrásként számol be folyamatosan a mozgalom sorsáról, aminek a címe Támogatom a Bunyevácok Nemzetiségi Elismertetését, ahova mindig is jószívvel és örömmel vártuk mindenféle fellengzős hablaty nélkül is testvéreinket és szimpatizánsainkat.

Mindazok pedig, akik furmányos és alattomos módon igyekeznek aknamunkát folytatni ellenünkre, szíveskedjenek mind egy szálig elhúzni a balszárnyon!

Muity Mijo, Baja

Az idei, azaz a 2011. esztendő első parlamenti ülésnapja 2011. február 14-én volt tartva.

Ezen a napon jelentette be Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Országos Választási Bizottságnak azt a határozatát, mely érvényesnek tekinti a bunyevác népi kezdeményezést, egyúttal a további folytatáshoz rámutat az 1998. évi III. törvény követendő tartalmára.

Erről a Házelnök így szól: "Tisztelt Ház! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 20. §-ának rendelkezése szerint az érvényes népi kezdeményezésről a mai bejelentést követő három hónapon belül az Országgyűlésnek döntenie kell."

Idézem az 1998. évi III. törvény 20. §-ának a tartalmát:
"A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést követő három hónapon belül dönteni kell."

Idézem az 1998. évi III. törvény 6. §-ának a tartalmát:
"Az Országgyűlés elnöke a törvényben foglalt feltételeknek megfelelő kezdeményezést a 4. § (3) bekezdése, illetőleg a 9. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon bejelenti."

Idézem az 1998. évi III. törvény 4. § (3) bekezdés tartalmát:
"A (2) bekezdésben hivatkozott határidő elmulasztásáról, illetőleg az aláírások ellenőrzésének eredményéről az Országos Választási Bizottság elnöke haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."

Idézem az 1998. évi III. törvény 9. § (2) bekezdés tartalmát:
"Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)-d) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."

Mindez elvileg rendben is lenne, de!

A Házelnök által előterjesztetteket az Országgyűlés a közelmúltban két alkalommal tűzte napirendjére.

Ezt első ízben, az Országgyűlés 89. ülésnapján, azaz 2011. május 9-én tartották, ahol nem született döntés, lévén az ülést vezető elnök lezárva a vitát bejelentette, hogy erre egy héttel később kerül sor.

Második ízben pedig az Országgyűlés 2011. május 16-án tartott ülésnapján, ahol a kezdeményezést a honatyák többsége elutasította.

Bárhogyan is nézem, a Házelnök bejelentése szerinti három hónapos határidőt az Országgyűlés túllépte, azaz törvénysértő módon hozta meg a bunyevác népi kezdeményezéssel kapcsolatos döntését.

Minderről természetesen haladéktalanul tájékoztattam elsősorban az Országos Választási Bizottságot, majd a tőlük remélt instrukciók alapján meg fogom tenni a további szükséges lépéseket.

Hogy milyen szövegkörnyezetből lett e számomra biztató és rendkívül szimpatikus mondat kiemelve, az szinte közömbös, szememben a lényeg abban rejtőzik, hogy ez Magyarország egyik köztiszteletet élvező miniszterelnök-helyettesétől ered.
Ilyenkor szoktam úgy érezni, hogy mégiscsak jogállamban élünk, ha olyan magasan kvalifikált és tekintélyes politikus, mint Navracsics Tibor tesz ilyen félreértelmezhetetlen kijelentést.

Hogy ne tűnjön légbőlkapott álmodozásnak az, amiről szólok, bemutatom az ominózus szöveg forrását: Navracsics Tibor bejelentette a Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíjat.

Amúgy hiába jelentette be, mi bunyevácok egy kommunista konspirációval elbaltázott kisebbségi törvény miatt ennek sajnos nem lehetünk haszonélvezői, lévén erre kizárólag az államilag elismert nemzeti kisebbségek gyermekei jogosultak pályázni, hiszen csak ezeknek van olyan tanintézetük, melyek számításba jöhetnek.
Bármily durván is hangzik, mi bunyevácok semmivel sem rendelkezünk nagyobb lehetőséggel ebben az országban, melyben évszázadok óta élünk, mint mondjuk az évtizedek óta Magyarországon élő kínaiak, vietnámiak, az arab világ egyes népcsoportjai, netán az albánok, Albániából és Koszovóból egyaránt. Ezek némelyike számszerűsítve nagyobb bázist képvisel, mint egyes elismert hazai kisebbség népcsoportja a maga szerény karcsúságával.

Azaz hogyan is szól a mondat?

"Az ösztöndíj-pályázaton - az anyanyelvű és kétnyelvű kisebbségi program szerint működő középfokú iskolák ajánlása alapján - az a magyar állampolgárságú diák vehet részt, aki nyilatkozata szerint valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik ..."

Mert ugye, ez alapján felmerül a kérdés, vajon élhet-e a kínált lehetőséggel, mondjuk a Lauder Javne Zsidó Gimnázium tanulója? Hiszen történt kezdeményezés, de egy végtelenül erőszakos zsidó nyomásra - nincs tévedés, saját népük elismertetését hiúsították meg különféle érdekkörök - mégsem vált Magyarországon államilag elismert nemzeti kisebbséggé.
Hiába nyilatkozna a nebuló ekként: én zsidónak vallom magamat, a válasz az lenne, szép dolog, hogy ez a vallásod, de pályázni csak etnikai alapon lehet?

Egy szónak is száz a vége, mivel bunyevác kérdésben közeleg az igazság pillanata a magyar parlamentben, szívemből szeretném a tisztelt miniszter úr kijelentését szó szerint értelmezni és biztatásnak tekinteni. Naiv lelkem így kívánja.

Hol volt, hol nem volt, aztán egyszercsak megint lett egy Dr. Pálinkás József, immár egy kultuszminiszteri tisztséggel a háta mögött, legújabban a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségében. Aminek a velejárója ilyen esetekben, feladni az éppen aktuális politikai pályát (elvileg), mert a kettő nem egyeztethető össze.

Egy Vizi E. Szilveszter nevével fémjelzett ciklust követően az ő személyében érkezett el reményeim szerint a várva várt pillanat. Igyekeztem tapintatosan visszafogott lenni és nem kopogtam az MTA elnök ajtaján kinevezése első napjaiban, hanem némi kivárással csak a 2009-es esztendő elején kértem tőle afféle szürke kisemberes meghallgatást, írásban részletesen előadva számára látogatásom és tanácskérési szándékom okát.

Milyenek az elnökök, ha nem rangbéli szólítja meg őket (esetleg a nimbuszukat fényező sajtó), általában átpasszolják a labdát valamelyik helyettesük asztalára, miként ez esetemben is történt.

Pálinkás József egyik helyettesét, Dr. Maróth Miklós professzor urat bízta meg szerénységem, illetve a velem együtt tartók fogadására. Hogy hogysem, az MTA által megadott időpontra úgy jött ki a lépés, hogy sajnos nem tudtam megjelenni a megbízott prominens előtt, így mivel otrombaságnak tartottam volna a megjelenést átnapolni, az általam felkért és előre jelzett három személyből ketten tettek látogatást a tudomány házában. Őket az MTA elnökhelyettese illő módon fogadta és meghallgatta, azzal nyugtázva a köztük zajló beszélgetést, hogy megteszik ami megtehető.

Ezt követően elmúlt mintegy három hónap.


Pálinkás úr, nem nézne szembe önmagával?
Hány orcája, hány köpönyege van magának?



Folytatása következik >>>>>>>>>>>>>

"Ingyen adnák vadászgépeiket a németek

MTI 2011. március 16.

Németország 20 használaton kívüli F-4 Phantom vadászgépet ajánlott fel Horvátországnak, jelentette szerdán a horvát állami televízió.

A német légierő által már régen nem használt, koros repülőgépekkel Horvátország felválthatná hat darab még régebbi, szovjet gyártmányú Mig-21-esét.

Az amerikai légierőnél 1960-ban megjelent Phantomok még néhány évig repülhetnek, míg a Mig-eket hamarabb le kellene állítani.

Zágráb egyelőre nem válaszolt az ajánlatra, de ha elutasítja azt, akkor Horvátország rövid időn belül a légterét védő vadászgépek nélkül maradhat."

"Gyilkolni és meghalni a nemzetért

Etnikai és nyelvi kisebbségek Európában. Gazdaság és tapasztalatok címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Károlyi József Alapítvány, a Budapesti Francia Intézet és a strasbourgi Forum Carolus. Ott voltunk az előadásokon.

Fejér Megyei Hírlap 2011. március. 12. szombat | Szerző: Tihanyi Tamás


Kántor Zoltán azt is kijelentette, hogy az Európai Unióban nem értik a kisebbségi kérdések lényegét (Fotó: Lovász Lilla)

A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély ma már európai kulturális találkozóközpont is: csütörtökön és pénteken adott otthont az etnikai és nyelvi kisebbségek helyzetét tárgyaló tanácskozásnak. Az esemény rangját jelezte, hogy annak fővédnökségét Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára vállalta el, a vitát pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, M. René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete és Henri de Grossouvre, a Forum Carolus elnevezésű európai ügyekkel foglalkozó francia intézet általános megbízottja nyitotta meg. Az első előadást Kántor Zoltán szociológus, politológus, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia tanszékének felelős oktatója tartotta.

- A nemzet értékké vált - szögezte le mindjárt elöljáróban Kántor Zoltán. Majd kifejezte örömét annak megtapasztalása miatt, hogy egyre többen fogadják el azt a törekvést, amely szerint újra kell gondolni a nemzeti kérdéseket. Szemléletváltást javasolt azért is, mert szerinte a kisebbségekkel kapcsolatos mai gondolkodásmód zsákutcába vezet, a tudomány mindig a politika mögött jár, amikor megoldást próbál találni a felmerülő problémákra.

Visszatekintve azt mondta, háromszáz éve a nemzet fogalma még ismeretlen volt, ám ma már mindenki egy nemzet tagjának tekinti magát, maga az állam is nemzetként tekint a lakosságra. A nacionalizmus a 18-19. században alakult ki a társadalmi változások hatására, a nemzetállamok vége pedig csak hasonló társadalmi átalakulások nyomán következhet be. Nagyon sok ember nem csak gyilkolni, meghalni is képes nemzetéért, mondta. Így a nemzethez tartozás érték, de a kirekesztés eszköze is.

Kántor Zoltán előadásában a nemzet fogalmának meghatározásával is foglalkozott. Ehhez objektív és szubjektív elemeket is figyelembe kell venni a tudományos megközelítésnél, mondta, majd hozzátette: sok törekvés inkább csak ködössé tette a gondolkodást, s nem segített a megértésben. Visszatért egy korábbi felvetéséhez, amely szerint a legfőbb probléma, hogy nem tudományos, hanem politikai alapon gondolkodnak a legtöbben a nemzet fogalmáról. Nincs megegyezés abban sem, hogy az állam figyelembe vegye-e a nemzeti különbözőségeket. Gyakori ötlet, hogy a kisebbség olvadjon a többségbe, s akkor megszűnik a gond. E mellé sok érvet fel lehet sorakoztatni, azaz legitimálni lehet ezt a fajta hódítást.

Egy kisebbség megkülönböztetheti magát kulturális és nyelvi szempontból, s ehhez kapcsolódik a már említett szubjektív elem, az érzés. Külön meghatározást igényel egy kisebbség viszonya az anyaországi többséghez: ennek szükségességét nekünk, magyaroknak aligha kell sokat magyarázni. És ekkor mondta ki Kántor Zoltán talán a legfontosabbat: általánosan elfogadott norma Európában ma még ezzel kapcsolatban nem létezik. Nem maga a definíció a fontos, hanem az, hogy ki definiál. Kinek van joga kategorizálni? Mondott példákat is arra, milyen zavarok vannak a nemzeti kisebbségek meghatározásánál: ma hazánkban az államnak nem elismert kisebbsége a zsidó, az orosz és a bunyevác. Végül kihangsúlyozta, nem a politika, hanem a társadalomtudomány szempontjából kell választ keresni a kérdésekre."

*****************************

Én csak azt nem értem, ha ennyire képben vagyunk a tekintélyes szervezők és résztvevők előtt, akkor vajon miért nem hallgatták meg a konferencia alatt Kaposvárról Gokieli Szvetlana asszonyt, Szentendréről Szegő András urat, valamint Bajáról szerénységemet. Úgy vélem, lett volna mindannyiunknak mondanivalónk, de hadd ne szóljak mások nevében, nekem, mindenképpen akadt volna bőven. Mindettől függetlenül minden tiszteletem Kántor Zoltán úré, hogy egyáltalán kiragadottan megemlítette ezt a három hazai mellőzött nemzetiséget, hiszen a bosnyákok, sokácok és rácok hasonló cipőben járnak, no de hát végtére is erről szólt a konferencia, éppen ideje már, hogy felfigyeljen a világ ezekre a kardinális problémákra. Arra, hogy a magyar alkotmányban és törvényben rögzített kisebbségi jogok ne csak üres lózungként legyenek idézhetők és harsoghatók, ha valaki érdeklődést mutat idegenből, szalonképesek vagyunk-e kisebbségpolitikai értelemben.

Vajon a konferencia alatt felemlítette-e valaki is, hogy miféle pipogyaság az, az EU-tag magyar állam részéről, hogy egy Unión kívüli Horvátország két évtizede szabadon garázdálkodhat Magyarország területén, kisebbségi konfliktusokat generálva.

Csupán csak amiatt, mert némelyek úgy tekintenek az ominózus Kalasnyikov-bizniszre, mintha az évszázadokra vonatkozó vérszerződést jelentene a két állam között. Magyarország úgy szorgalmazza a nem egy esetben usztasai időkre emlékeztető horvát államot, a maga Kalasnyikovos, Gotovinás, Sanaderes, háborús bűnösöket istenítő és bujtató, Adriája miatt fennhéjázó szégyenfoltjaival, mintha nem az eddigi liberálbolsevik világ erkölcsi és gazdasági romjainak a megtisztítása lenne a kitűzött cél. Magára egy cseppet is adó állam, megpróbálja az ilyen szomszédot úgy-ahogy elviselni, de hogy ne égjen a nemzetközi porondon, szégyenszemre nem ül le vele kvaterkázni. Persze a politika szereplői is gyarló emberek, és ha az egyéni érdekek a ma már csak elméletileg létező moralitás fölé emelkednek, akkor bizony nem csodálkozhatunk azon, ha zsák a foltját megtalálja.

Persze ettől én még bunyevác fogok maradni, bármennyire is erőlködnek az ezt ellenzők, legfeljebb nem adatik meg számomra az a kiváltság, hogy valaha is élvezzem állami pénzen a bratyizás egyik fő szimbolumát, azaz Pag sziget nyújtotta gyönyöröket.

Na bumm, járunk változatlanul Palicsra és Szabadkára, netán Zomborba a Dalmatinski Podrumba, vagy Bezdán mellett a Kovac Ivica vendégházához, és a szerbiai oldal Duna-partján a Pikec csárdába.

Tisztelt Honlaplátogatók!

Szeretném egyértelműsítetten tisztázni mi is valójában mindaz az internetes szférában, amihez a bunyevác mozgalom kapcsán, mint a nemzetiségi elismertetést kezdeményező személy kötődöm, mi az, ami tartalmában a nevemhez fűzhető.

Egyrészt ez a blog - Mentsük meg együtt a bunyevác népet!, másrészt a Bunyevác holokauszt, melyekben kizárólag én nyújtok folyamatos tájékoztatást, továbbá a saját tulajdonomat képező Bunjevac domain-névvel jegyzett honlap, annak szerbiai társhonlapja a Bunjevci portál teljes tartalmával, ezzel is demonstrálva harmonikus együttműködésünket testvéreinkkel.

Ezeken kívül abban az egyedi szerencsében van részem, hogy Magyarország legrangosabb hírportálja, az Index, Mijo Baja Klubja címen biztosít számomra klubfórumot tizenpár éve több tucatnyi témakörrel. Egyetlen olyan általam nyitott topik van az Index fórumán, mely nem ebben a zárt szegletben található, ennek a címe: SOS Mentsük meg együtt a bunyevác népet!

Még egy internetes környezetben fellelhető vagyok, ez az IWIW (International Who Is Who, azaz Nemzetközi Ki Kicsoda), de ez csak az ott regisztráltak számára tekinthető meg, az adatlapomhoz kötődő témakörök (topikok) és klubok tartalma az, ami a bunyevác missziót hivatott segíteni. Mindezek az adatlapomnál megtalálhatók.

Utóbb született két további megjelenítés is, az egyik a FACEBOOK oldalam, a másik pedig a YOUTUBE oldalam.

Egyéb olyan megjelenítések, melyek nem ezek közé tartoznak olyanok, melyekhez nincs közöm, melyek tartalmától a leghatározottabban elhatárolódom!

Egyrészt konkrétan a www.bunyevac.hu internetes portálra gondolok, mely gátlástalanul azt a látszatot kívánja kelteni, mintha együttműködésünk gyümölcse lenne. Ez köszönhető a benne látható számtalan olyan összeollózott-összelopkodott tartalomnak, melyek nem kis hányadában a hosszú éveken át folytatott, közszemlére tett gyűjtéseimből, internetes publikációimból, blogjaimból, a bunyevác mozgalommal kapcsolatos dokumentumokból lett gyalázatos hányavetiséggel összebarmolva, számtalan tévedést, megtévesztő és hamis állítást, pontatlanságot és általános fésületlenséget hordozva magában.
Másrészt a Facebook portálon megnyitott Bunyevác vagyok cím alatti, szimpatizánsokat gyűjtő oldal igyekszik olyan látszatot kelteni, mintha bármi közöm is lenne ennek létrejöttéhez.

Kijelentem: EHHEZ SINCS KÖZÖM, EZ IS KÉT KALANDOR PARTIZÁNAKCIÓJA!

E számunkra kártékony megjelenítések szerkesztői, Kammermann Csaba és Gálai Antal bunyevác ügyünk kapcsán hónapok óta nemkívánatos személyek!

M E G H Í V Ó

Könyvbemutató Mijo Mándity, „Buni, Bunievci, Bunjevci”, Kátá Kuntity, „Bunjevacki bili sling” valamint Tamara Babity, „Muzicka bastina Bunjevaca” című műveikből népzenei betétekkel Tamara Babity szólista és a Tandrcak Gyermekkórus előadásában.

Helyszín: Nemzetiségi Központ, Baja, Szabadság u. 23.
Időpont: 2010. december 1-én, szerdán, 14:00 órakor

PROGRAM:

I.

1. Nela Ivity nyitóbeszéde
2. Köszöntőt mond: Muity Mijo elnök, Bunyevác Túlélők Egyesülete
3. Köszöntőt mond: Iván Szedlák elnök, Bunjevacka matica (Szerbia, Szabadka)

II.

1. Nela Ivity bevezetője Mijo Mándity könyvbemutatójához
2. „Kolo igra tamburica svira” – a Tandrcak Gyermekkórus előadásában, Bunjevka Kulturális Egyesület
3. Mijo Mándity bemutatkozó előadása saját művéről
4. Kraljicke i koledarske pisme – népdal a Tandrcak Gyermekkórus előadásában, Bunjevka Kulturális Egyesület

III.

1. Nela Ivity bevezetője Kátá Kuntity könyvbemutatójához
2. Kátá Kuntity bemutatkozó előadása saját művéről
3. „Svilena kudelja” – népdal a Tandrcak Gyermekkórus előadásában, Bunjevka Kulturális Egyesület

IV.

1. Nela Ivity bevezetője Tamara Babity könyvbemutatójához
2. Tamara Babity bemutatkozó előadása saját művéről
3. Nela Ivity bejelenti Tamara Babity neves bunyevác szólistát
4. „Prid pendzerom procvatala ruza” és „Molitva Bunjevaca” népdalok Tamara Babity előadásában 5. Nela Ivity programzárója

V.

1. Kötetlen beszélgetés

November 13-án kaptuk meg az új hitelesítési záradékkal ellátott aláírásgyűjtőív mintát az Országos Választási Irodától.

Ez gyakorlatilag azt jelenteni, hogy a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére irányuló kezdeményezést támogató aláírások további gyűjtését november 15-től folytatjuk december 2. napjáig, ez alatt azt értem, hogy legkésőbb 2-án (csütörtökön) át szeretném venni a kitöltött íveket.

A további folyamatot semmiben sem befolyásolja az, hogy az eddig leadott ívek milyen számban tartalmaznak hiteles támogató aláírásokat, hiszen ezeket az OVI csak megőrzésre vette át, közbenső feldolgozásra nem került sor. Ezt azzal együtt fogják megtenni, amit a hátralévő időszak alatt tudunk összegyűjteni.

A célunk változatlan: minél nagyobb számban találni támogatókat!

Itt is ki szeretném hangsúlyozni: az ívek mellé mindenkinek adunk kitöltési útmutatót, aminek a tartalma az OVI vezetője instrukciói alapján lett összeállítva, és minden egyes betűje fontos annak érdekében, hogy a támogatás támadhatatlanul érvényes legyen.

Még egy lényeges szempont: azok, akik az aláírásgyűjtés első fordulója alatt - ami az október 3-án tartott választást megelőző 41. napon szakad meg - már megtiszteltek bennünket támogatásukkal, azok ne bocsátkozzanak most ismétlésbe, csak olyanok tegyék meg ezt, akik az idei év alatt még nem álltak rendelkezésünkre.

A vonatkozó törvény rendelkezéseinek megfelelően - lásd Ve. 118/A. § (1) bekezdésében foglaltak - tegnap, azaz 2010. augusztus 24-én az erre biztosított határidőn belül átadtuk az októberi választás miatt most megszakított aláírásgyűjtési folyamat első fordulója alatt összegyűjtött támogató aláírásokat tartalmazó íveket az Országos Választási Iroda képviselője részére, aki azokat egy átadás-átvételi jegyzőkönyvben rögzítettek szerint az Országos Választási Bizottság elnöke megbízásából átvette.

Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy ebben a stádiumban nincs lehetőség arra (kérésünk esetén sem), hogy az OVB egy időközi kontrollt végezzen az átvett aláírások kapcsán, mint elhangzott, ők most nem feldolgozásra, hanem megőrzésre vették át azokat az íveket, melyek a majdani novemberben folytatódó aláírásgyűjtés alatt megszerzett és hasonló módon leadott álírásokkal együtt kerülnek feldolgozásra, megállapítva azt, hogy tartalmaznak-e legkevesebb 1000 olyan hiteles aláírást, ami bunyevác mozgalmunk továbbhaladásához szükséges.
Szerény megítélésem szerint a most átadott aláírásgyűjtő ívek feldolgozás esetén máris megfelelnénk ennek az elvárásnak, de mint több helyen is kilátásba helyeztem már, ebben az esetben is tovább folytatnánk keményen a gyűjtést a második forduló ideje alatt.

A támogató aláírások gyűjtésének a folytatására számításaink szerint 2010. november 15. napjtól lesz lehetőségünk további szűk 3 héten át.
Itt ismét két napot fogunk veszíteni, mivel az október 3-án tartandó választást követő 41. nap szombatra fog esni. A vonatkozó törvényben megfogalmazottak értelmezése meglehetősen merev, példa okáért utalok az első forduló kezdő időszakára, ahol szintén elveszítettük azokat a napokat, mialatt a hitelesítési záradékkal ellátott aláírásgyűjtő ív postai úton történő kézbesítése meg nem történt. Ez hiába vesz igénybe napokat, a törvényi értelmezés az Alkotmánybíróság javunkra szóló határozatának Magyar Közlönyben történő megjelenésének időpontját tekinti kezdőnapnak. Még akkor is, ha jómagam - mint kezdeményező - mondjuk egy baleset miatt hetekig képtelen vagyok átvenni az alapdokumentumot.
Itt említem meg az Alkotmánybíróság igencsak meglepő viszonyulását is hozzám, mint a bunyevác aláírásgyűjtés kezdeményezőjéhez.
E tekintélyes testület előtt nagyobb tisztelet övezi azokat, akik ügyünk OVB-határozatát mondvacsinált, és a későbbiek során elutasított ürüggyel megtámadják (nem mellesleg ezek személyazonossága döbbenetre titok marad), mint szerénységemet, aki az eljárás folyamata alatt szinte semmi érdemi tájékoztatáshoz sem képes hozzájutni sorsa későbbi megpecsételőitől. Hiába illette ügyünket soron kívüliség, mégis öt olyan hónapnak kellett eltelnie, mely miatt lekéstük az őszi kisebbségi választást. Szabadon szárnyaló fantázia kérdése, ki miként ítéli meg mindezt még akkor is, ha a kihirdetett határozat javunkra szólónak bizonyult.
"Természetesen" az ügyünkkel kapcsolatos Ab-ülés időpontjáról sem értesített senki sem, mint az ítéletre várót, fikarcnyi esélyt sem adva arra, hogy a nyári szabdságok kellős közepén legalább pár nap rendelkezésünkre álljon gyorsítottan felkészülni a folytatásra. Nem mellesleg az Ab tárgyalásán sem a megtámadott, sem annak képviselője nem vehet részt!
Az elkövetkező 82 nap alatt lesz még időnk bőven alaposan kitárgyalni ezeket a kérdéseket.


Bunyevác mozgalmunk kapcsán egy dolog a lényeg, hogy a horvátok és műhorvátok koncentrált támadásai ellenére sem gyűlt össze az eddigi részidő alatt kevesebb támogató aláírás, mint ez történt egy relatíve zavartalanabb időszakban négy esztendővel ezelőtt, egyre többek számára kezd dacot szülő módon sértő lenni a bunyevác nép totális bekebelezését célzó mindinkább durvuló erőszakosság, egyre többek előtt kezd világossá válni, hogy ez a színjáték csak klikk jellegű szűkkörű csoportok egyéni érdekét szolgáló praktika. Ez nagy mértékben köszönhető a média azon többségi szegmensének is, mely számára lényeges szempont az emberek objektív tájékoztatása. Köszönet érte! Miként köszönet illet immár sokadszor is mindenkit, aki mellénk állt!

Az Országos Horvát Önkormányzat elnöke, Hepp Mihály már egy alkalommal igencsak elvetette a sulykot egy, a Népszabadság napilapnak nyilatkozott hebehurgyaságával, de az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója, Hrvatska Kronika című műsorában még inkább tetézte előbbieket.

A horvát mivoltát sváb apával és bunyevác anyával bizonygató Hepp Misó képtelen disztingválni, most az elmúlt évek alatt alaposan bejáratot házi tévécsatornájukon adták elő Balázs Mihály druszájával saját kis kutyakomédiájukat, amiből átsüt a félelem, átérződik az abbéli félsz, hogy ezek a megátalkodott bunyevácok az ő görcsös ellenkezésük dacára is képesek lesznek elismertetni magukat.

A fő célpont szerénységem, akit végtelenül átlátszó módszereikkel igyekeznek mindenáron a nagy nyilvánosság előtt lejáratva hiteltelenné tenni.

A nagy baj ott van, hogy ezt nem valamelyik hazai kereskedelmi, vagy horvátországi csatornán teszik, hanem a magyar állam egyes számú közszolgálati televíziója felhasználásával, mondhatnók, gátlástalan kihasználásával. Mert hogy a kisebbségi műsorokat rendszeresen igénybe vevők vélhetően nem arra kaptak szereplési lehetőséget, hogy egy másik kisebbség és annak képviselői lejáratására használják fel a műsoridejüket, az nagy biztonsággal borítékolható.

Íme az ominózus műsor, amelyből kiollózott képekkel illusztrálom azt a dialógust, ami Balázs Mihály műsorvezető és Hepp Mihály között zajlik: Hrvatska Kronika, 2010. február 10. (Filmszakasz ideje: 05:30 - 09:13)

Tehát a műsor házigazdája az MTV - Kisebbségi műsorok.

És akkor nézzük azt a negédes bájcsevejt (szöveghű rögzítéssel), amelynek a későbbiek során lesz még súlyos szerepköre, nem egy jelentős fórum előtt!

Hadd tolakodjak be harmadikként én is ebbe a maga egyszerűségében is lenyűgöző családi idillbe!


Balázs Mihály: Szerintem a kulcskérdés az, vajon az MTA elnöke megírta-e ama bátorító levelet - ahogyan azt egyes hírportálok közölték - avagy ez mégsem igaz.

Muity Mijo kommentárja: Úgy tűnik, Balázs Mihály szerkesztő-riporter számára az Országos Választási Iroda tisztelt munkatársai, és az Országos Választási Bizottság nagy tiszteletű tagjai alapossága megkérdőjelezhető, olyannyira, hogy az ő botor horvát agyában "kulcskérdésként" merül fel a kételkedés gondolata. Mert az, ami nincs egy Balázs Mihály kezében (mert miért is kellene, hogy legyen), engedtessék már meg, hadd lehessen a két intézmény birtokában, hiszen, ha ez nem így lenne, akkor az Országos Választási Bizottság a vonatkozó határozatában számára autentikus dokumentumként nem tett volna említést róla.

Az már csak másodlagos, ha nem is jelentéktelen kérdés, hogy Balázs Mihály, a magyar média szereplője miféle kollegalitást tanúsít akkor, amikor "egyes hírportálok közlését" is fenntartással fogadja.

Hepp Mihály: Sajnos a hivatkozott levelet ez idáig nem sikerült megkapnunk azoktól, akik a kezdeményezést tették, és az ehhez szükséges ezer aláírást összegyűjtötték. Az a levél, amit az MTA szóvívőjétől kaptunk, arról szól, hogy az MTA álláspontja a korábbihoz képest nem változott. Ezt a tényt az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatónője is megerősítette.

Muity Mijo kommentárja: Komolyan mondom, egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hova skatulyázzam be ezt a szerencsétlen Hepp Misót! Mert hogy valaki egy országos kisebbségi önkormányzat elnökeként, a nagy nyilvánosság előtt ilyen szánalmasan gyatra módon nyilatkozzon, az felveti mentális problémák fennforgásának az esetét is. Alkohol, vagy egyéb tudatmódosító szer befolyásolhatja zűrzavarosságában ezt az embert? Talány! Én is szoktam inni, egy riport előtt feszültségoldásként direkt jót tesz egy feles, na de annyit?

Mert ugyebár, Hepp vajon miért is sajnálkozik a fölött, hogy nekik - mármint őneki és az Országos Horvát Önkormányzatnak - "nem sikerült megkapni a hivatkozott levelet" tőlünk, azaz azoktól, akik 2006-ban éltünk a népi kezdeményezés lehetőségével, és a törvényi előírásokat bőven túlteljesítve azoknak eleget tettünk? Mióta is vagyunk mi olyan barátságban, kapcsolatban, alá- vagy fölérendeltségi viszonyban, hogy nekünk bármit is be kellene, vagy be illene mutatnunk holmi olyan Heppeknek és horvátoknak, melyek nemzetiségi történelmünk kiradírozására, bunyevác mivoltunk halálára apellálnak?

Továbbá, ha Heppék "tájékoztatást kaptak az MTA szóvivőjétől az MTA elnök állásfoglalásával kapcsolatban", akkor mi készteti Heppet és Balázst arra, hogy kételkedjenek ennek létezésében? Elég markáns ellentmondás keletkezik ebből! Holott Hepp szerint "még az MTA Kisebbségkutató Intézetének az igazgatónője is az ominózus MTA elnöki levelet véleményezi". Hogy mindehhez Tóth Ágnes igazgató asszony mit fog szólni, ha meghallja, azt csak Hepp tudhatja, mindenesetre nem irigylem ebben az ekként kialakult helyzetében.

Balázs Mihály: Az eredeti levélről tehát nem tudunk semmit.

Muity Mijo kommentárja: És Balázs Mihály rátesz az ellentmondás kisarkítására még egy lapáttal!

Hepp Mihály: Arról nem tudunk semmit. Ha ilyen levél egyáltalán létezik, akkor az nagyon veszélyes, és az MTA elnökének meg kell magyaráznia, ha pedig ilyen levél nem íródott, akkor a kezdeményezők becsapták ....

Muity Mijo kommentárja: Amit Hepp otrombábban már nem is tetézhetne, ugyanis meglebegtetve annak eshetőségét, amennyiben az általuk hiányolt dokumentum mégis létezne, azt ő részint "nagyon veszélyesnek tartaná" (vajon miért, és kire, kikre nézve), amit ráadásul Hepp szerint - Jézusom, mintha 'légy diktálna a sasnak' - "az MTA elnöknek meg kellene magyaráznia"! De Hepp, ha belendül, képtelen megállni és újfent visszatér fixa ideájára, de hevületében immár lazán átvált vádlóba, miszerint, ha nincs MTA állásfoglalás a kezemben, akkor én jól átvertem a ...., és itt megakad a valójában igen nehéz újhorvát nyelv művelésében.

Balázs Mihály: A nyilvánosságot.

Muity Mijo kommentárja: De Balázs személyében résen a tettrekész pajtás, aki riportalanyára hangolódva rögvest rásegít a nyilvánosságot.

Hepp Mihály: A nyilvánosságot és az Országos Választási Irodát, tehát felmerülhetnek büntetőjogi következmények is.

Muity Mijo kommentárja: Mire Hepp visszanyerve lélekjelenlétét folytatja a magvas gondolatmenetet, nem ám, hogy csak a "nyilvánosságot", hanem még az Országos Választási Irodát is "becsaptam", és hát ugye - néhai Strasznov Ignácot is lepipáló módon - lényegében az egész világot! Heppet a sorrendiség itt sem zavarja, hogy a nyilvánosság előtt előbb az Országos Választási Iroda kapta meg népi kezdeményezésem beadványa csatolt mellékleteként több más dokumentummal együtt az eddig tárgyalt MTA állásfoglalást, majd az Országos Választási Bizottság határozatát publikálva, MTI hírként derült ki először ennek létezése.

És a sok "ha" és "amennyiben" után miként fejezi be Hepp? Ha a mondvacsinált gyanúja igaznak bizonyulna, akkor valószínűsített gyalázatos tettemnek "felmerülhetnek büntetőjogi következményei is"!

Hepp végre fején találta a szöget: igen, Hepp Misó, valóban meglesznek mindennek a büntetőjogi következményei!


Hogy a zord hangulatot oldjam, idézem Heppünket: "sváb az apám, bunyevác az anyám, de én mégis horvát anyanyelvűnek és identitásúnak vallom magamat!
Igazad van, Misó, valljad, szíved joga, lelked rajta, de hogy emiatt hányan fognak még kiröhögni téged, tartok tőle, elképzelésed sincs. Én nem is értem, hogy ilyen demagóg viselkedés mellett miért nem horvátosítod a nevedet Heppicsre? Mennyivel hangzatosabb lenne így: predsjednik Mišo Heppič!


Kattints az egér bal gombjával a képekre!

Tisztelt Megszólítottak!

Ne felejtsék el, hogy Önök is szorulhatnak az élet során segítségre. Ne felejtsék el, ha most nekünk segítenek, akkor azzal valahol önmaguknak, gyermekeiknek, unokáiknak és az őket követő generációknak is segítséget nyújtanak, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szép kultúra megmaradhasson a maga jellemző tradícióival, a maga egyedi sajátosságaival.

Egy nép, ha valahova beolvasztják, először csak sorvadásnak indul, egy darabig még úgy-ahogy agonizál, majd a beolvasztók szándéka megtestüléseként halottá válik! Meghal, enyészetté válik és a helyét elfoglalja egy olyan előttünk idegen kultúra, mely céljában semmivel sem különb, mint amikor idegen hordák próbálnak meg leigázni más népeket, megkaparintva azok javait és szülőföldjüket. És ha az adott nép hagyja magát, megadja magát a sorsnak, akkor onnantól beindul annak agymosása, és meglepően rövid idő múlva már ő maga kezdi hangoztatni azon mivoltát, amelybe valójában belekényszerítették. Ezt a már eddig is hatalmas károkat okozó agymosást szeretnénk megtorpanásra kényszeríteni, bunyevácainkat és az azokkal lojalitást vállalókat felrázni, és közös erővel elnyerni méltó helyünket azon a nemzetiségi palettán, melyhez a magyar alkotmány és a vonatkozó honi törvények szerint még akkor is jogunk van, ha ez a "nagy horvát biznisz" haszonélvezőinek nagyon nem tetszik.

Mindenkinek joga van "horvátoskodáshoz", csak éppen azzal bunyevácként elveszíti egyrészt önbecsülését, másrészt vérei és más olyanok előtt is a becsületét, akik tisztában vannak a megmásíthatatlan történelemmel, akiknek a szemében az identitástudat, a gyökerekhez való ragaszkodás, a hagyományok és az anyanyelv ápolása, azok más nemzetiségek előtti bemutatása becsülendő erény.

Könyörögve kérem bunyevácainkat, ne kövessék az olyan ordas megnyilvánulásokat, mint amikor némelyek merő érdekből önkontrolljukat veszítve idáig mennek el: sváb az apám, bunyevác az anyám, de én horvát anyanyelvűnek és identitásúnak vallom magam. Ez már végtelenül szánalmas ...

Tisztelt Blogolvasók!

Most egy olyan régi kedves barátom előtt tisztelgek a következő kérésemmel, aki nagyszerű egyéniségként méltán megérdemli, hogy a közmegbecsülésnek a kérésem szerinti kinyilvánítását megkapja.
Nem volt olyan elfoglaltsága Hajdó István egykori főesperesnek, hogy érkezésemkor ne szánjon időt illő üdvözlésemre, ha egyedül tiszteltem meg gyergyószentmiklósi parókiáját, ha kísérőkkel. Büszke vagyok több mint két évtizedes barátságunkra.

Kérem, hogy az alábbi minta szerint szíveskedjen e sorok olvasója elküldeni egy ajánló email-levelet a Magyar Örökség és Európa Egyesület titkára, Kiss Melitta részére!
Egyúttal azt is kérem, hogy ezt a kérést aki csak teheti, ismerősei körében terjessze, terjesztesse!


Email-cím: melitta@ana.sote.hu

Tárgy: Magyar Örökség Díj

Magyar Örökség és Európa Egyesület
Kiss Melitta titkár részére

Tisztelt Cím!

Kérem a Magyar Örökség és Európa Egyesület Kuratóriumát, hogy Ft. Hajdó István, tb. főesperes - akinek tevékenysége magyar örökség - kaphassa meg a MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT!

Hely és dátum

Köszönettel: név és pontos cím


Idézek pár gondolatot Hajdó Pista barátomról azok számára (ez már nem a levél tartalma), akik esetleg még nem hallottak volna róla:

"AJÁNLÁS MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJRA

Hajdó István, volt gyergyószentmiklósi főesperes, most Székelylengyelfalva plébánosa, Orbán Balázs szellemi örökségének népszerűsítője, mindannyiunk aranyszavú „Pistapapbácsija”. Sajnos nem a régi, agyvérzés érte, de hihetetlen energiával ismét felépítette önmagát. Amennyit ő tett életében az erdélyi magyarságért s a magyarság megmaradásáért, az anyaország és Erdély magyarjainak összefogásáért, az tanítani kellene. Pár éve, 2005 pünkösdjén ő volt Csíksomlyón a prédikátor. Csodálatos volt.

Kérjük a Magyar Örökség és Európa Egyesület Kuratóriumát, hogy Ft. Hajdó István, tb. főesperes kaphassa meg a MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT!

Hajdó István 1942. december 18-án született a Hargita megyei Bogárfalván. 1962-ben érettségizett a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában, 1968-ban végzett a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 1968. április 21-én Márton Áron püspök szentelte pappá. Első plébánosi kinevezése Nyikómalomfalvára szólt, ahol 1978-ig tevékenykedett. Ezután 1985-ig Gyergyóújfaluban teljesített szolgálatot, majd 2006-ig Gyergyószentmiklós főesperes-plébánosa volt. Jelenleg a székelylengyelfalvi plébánián szolgál. Papi hivatásának legjelentősebb időszakát öleli fel az "Uram, jó itt nekünk lenni!" prédikációinak gyűjteményes kiadása, mely 162 ünnepi beszédet tartalmaz.

Régi álma valósult meg 2001. július 28-án, a Szent Kristóf-kápolna felszentelésével, a Gyilkos-tónál. Hajdó István főesperes a kápolnát "lelki Dévavár"-nak nevezte, amelybe szívek és lelkek épültek. A kápolna római katolikus, de nyitottá válhat más felekezetek előtt is. Hajdó István távlati tervei között egy keresztény ház kialakítása is szerepelt.

Tevékenysége magyar örökség. Akik munkáját ismerik, igencsak áhítják, hogy mielőbb megkaphassa e felemelő díjat, s neve belekerülhessen az „Aranykönyv”-be."

Érdemes visszatekinteni, miként látta a hazai kisebbségek helyzetét Tabajdi Csaba 2004-ben.

Benkei Ildikó: Kisebbségi törvény - ahogy az Európa Tanács magyar küldöttségének vezetője látja

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSÁNAK JELENTÉSE A 2006. ÉVI TELEPÜLÉSI KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKRÓL

Hányszor halljuk: etnobiznisz!

Halljuk, felháborodunk, legyintünk, majd minden halad változatlanul tovább.

Legyintünk, mert jól tudjuk kiken múlik e műfaj léte, kik kezében összpontosul az a hatalom, mely ellen ténylegesen senki nem tesz azok közül, aki tehetne, mert a léte, a kenyere forog kockán. Azok veszélyeztetik a kenyerét, kik számára az etnobiznisz jelenti a mindennapi kenyeret. No meg a rávalót!

Látszólagos intézkedések történnek időnként, néha csavarintanak a vonatkozó törvényeken, a szabályokon, aztán a lényeg mit sem változik: hatalmas számban maradnak felszínen haszonélvezői a kisebbségi kérdéseknek.


Hány lojális segítőnktől, lelkes drukkerünktől kaptuk mi meg Gálaik, Kricskovicsok, Muityok és más röghöz kötődő és ragaszkodó bunyevácaink: megéri ez nektek ..., érdemes ennyit küzdenetek ..., megfizeti nektek valaki is a fáradozásotokat?

Igen! Megéri tudatában lenni annak, hogy mi legalább megpróbáltuk, tovább próbálkozunk, balgán és némán nem hagyjuk veszni vérünket!

Igen! Megéri küzdeni és fáradozni még akkor is, ha mindezt nem aratja azonnali siker.
No és hogy ki fizet mindezért? Ki fizeti a révészt?
Természetesen rajtunk kívül senki más!
Mi fizetjük meg az árát annak a csökönyösségnek, ami az alaptermészetünk velejárója. A mi zsebünk bánja, ami idegünk károsodik, a mi energiánk vész el. Egyetlen reményünk marad csupán: talán nem hiába!

"Hűtlenség

145. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Népköztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

NO COMMENT!

Profesor Dragoljub Petrović: 'Bunjevci nisu ni znali da su „Hrvati” sve dok im (1945) nije stigla komunistička naredba da oni to moraju biti.'

Azaz: 'A bunyevácok nem is tudták, hogy ők "horvátok" mindaddig (1945), míg meg nem érkezett a kommunista utasítás, miszerint nekik muszáj annak lenniük.'

Nem egy nyitott szemmel és füllel járó barátom, ismerősöm osztotta már meg velem hezitálását, miszerint valójában ki tudja, hol van a horvát kutya elásva?
Vajon mi lehet ennek a nagy-nagy magyar-horvát összeborulós szerelemnek az oka, ami talán legmarkánsabban az emlékezetes Kalasnyikov-ügylet során csúcsosodott ki?
Ahogy a férfiakat érő sorscsapások esetén szól a mondás, miszerint keresd a nőt, úgy az ilyen állam és állam között szövődő lámúrok kapcsán is talán rátapinthatunk a lényegre: keresd a bizniszt!

Ezt az elképzelést tűnik igazolni a következő, meglehetősen meglepőnek tetsző hír:

Magyar befektetésrekord Horvátországban

Igen, meglepő, mert nem kevés pénzről van az írásban szó.
Ahogy az a bizonyos múlt esztendei magyar befektetés a horvátoknál 30 milliárd forintot tesz ki, úgy az idei első félév során kivitt pénz összességében közel 40 milliárd forintot jelent! (A MOL befektetések nélkül!)

Sok esetben hangzik el a kérdés: na de hol van a pénz?
Íme, tessék, egy része Horvátországban van! Nem a Kajmán-szigeteken, nem Kínában, nem valamelyik egzotikus pénzmosodában, hanem Horvátországban.
Abban a Horvátországban, mely olyan otthoniasan mozog egyes népeket érintő asszimilációs törekvéseivel Magyarországon, mintha odahaza tenné ezt. Pimasz, gátlástalan módon igyekezve magába szippantani bunyevácokat, rácokat, sokácokat, bosnyákokat, a szerbeket és a szlovéneket kivéve minden más délszláv nemzetiséget.

Kik ma Magyarországon a legmódosabbak?
Nem utolsósorban a politikusok és hozzájuk kötődő köreik! Családtagjaik, rokonaik, barátaik, iskolatársaik, földijeik, a velük egy húron pendülő segítőik.

Nos! Van okunk e szerelem láttán meglepődni? Annak a szerelemnek a láttán, melynek fő mozgatórugója a tőke?
Bizony, ha következetesen belegondolunk, valóban nincs. Zsák a foltját megtalálja ...

Előzőek alapján joggal merülhet fel a költői kérdés: na és ki az a bolond a magyar honatyák és honanyák közül, ki ujjat fog húzni az aranytojást tojó tyúkkal?

Leszedték az uniós zászlókat Leányfalun

Idézek az írásból:

"Tiltakozásul levették az összes uniós zászlót Leányfalu épületeiről. A település polgármestere azért döntött így, mert szerinte az EU-nak be kellene avatkoznia a szlovákiai tankönyvbotrányba - írja a Magyar Nemzet. A szlovák oktatási tárca olyan magyar kisebbségi diákoknak szóló tankönyvet adott ki, amelyben a helységnevek szlovákul szerepelnek."

Vajon mikor érjük meg azt, hogy azoknak a magyar településeknek a polgármesterei, ahol bunyevác lakosság is él, a bunyevácokat ért méltánytalanságokkal szembeni tiltakozás jeleként a település középületeiről levennék úgy az úniós, mint a magyar zászlókat?

Hiszen a bunyevácok jelenléte semmivel sem kisebbrendű és -rangú államalkotó tényezője a magyar honnak, mint bármely más, sajátságos szempontok alapján elismert hazai kisebbségé.

Ez a részint nemzetközi, részint hazai értelemben megtűrt és elnézett bunyevácellenesség különösen feltűnő Magyarországra tekintve egy olyan állam esetében, melyben folyamatosan szajkózott lózung a kisebbségek jogainak biztosítása és védelme.

Lám, még Sepsiszentgyörgyön is akadt önmagát bunyevác anyanyelvűnek valló lakos 1944-ben!
Tehette, mivel Románia nem vonta kétségbe e nemzetiség önálló létét.

Azokban az időkben Magyarország is hasonképpen viszonyult kisebbségeihez, csak az újkori idők szeretnék a történelem folyását lecsonkítani, meghamisítani.

Újfent felmerül a kérdés: kinek, kiknek az érdeke az, hogy Magyarország szalonképtelen legyen a világ, kisebbségpolitikájában érzékeny szférája előtt?

Székely bognárok, szevasztok! - ezen a címen üdvözli Király András, az Index elektronikus lap cikkírója Románia és Bulgária EU-taggá válását.

Idézek az írásból:

"Bár ténylegesen eddig sem veszélyeztette különösebben semmi a kisebbségi magyarság jogait, az EU-csatlakozás garantálja, hogy ebben már nem is történhet változás."

Khmmm!
Érdekes.
És vajon mit garantál az EU bunyevác ügyünk folytatásában, tekintve, hogy Magyarországon ténylegesen veszélyeztetve vannak a bunyevácok kisebbségi jogai?

Ahogy a vak is mondá: meglátjuk!

"... nem tudom számon tartja-e ezt valaki, de egyre több lesz a szomorú évfordulónk és egyre kevesebb az örömteli ..." - teszi fel hezitálva költői kérdését, Szászfalvi László országgyűlési képviselő.

Igen, Szászfalvi úr, mi számon fogjuk tartani!
Lévén éppen ön egyike azoknak, kik feledhetetlenné tették számunkra azt a napot, amikor koncként újfent Horvátország, és helyi csatlósaik elé vetettek bennünket bunyevácokat.

De lám, valamilyen oknál fogva még saját honlapján is szükségét érezte Szászfalvi úr annak, hogy az ezzel kapcsolatos, számunkra több kifogást is támasztó "bizottsági véleményt" hírként publikálja.

Mint mindig, agyunk most is kiadja az utasítást: keresd az okát!

Más fejébe belelátni nem tudunk, de szép és beszédes a virtuális világ, így, ha segítségével konkrét választ nem is kapunk, de némi kereséssel elgondolkodtató információkat mindenképpen.

Egyébként mit is várhatunk ott, ahol egy parlamenti bizottság hivatalos iratában például ezt a bizonyos Karagity Márton főosztályezetőt doktorátussal ruházzák fel, míg munkáltatója mindennemű doktori titulus nélkül jegyzi nevét és pozícióját.

Aranyos Ispánovityról ez a jellemzés is: "bunyevác származású horvát referens". Miért nem mindjárt mongol származású osztrák referens ...?

Feltették páran a kérdést, miért nem lehet e bloghoz hozzászólni?
Lehetett. Egy ideig.
Míg pár szlávgyűlölő pszichopata agyi kripli, drabális módon bele nem rondított.

Például ilyenek (hogy ez dinamikus, vagy statikus, fogalmam sincs, ennyi marad a rostán):

IP: 80.95.70.115, IP-115-70.tvnetwork.hu
IP: 84.2.109.241, dsl54026DF1.pool.t-online.hu

No nem, akkor inkább nem!
Gúnyolódni és provokálni lehet az élet sok egyéb más területén, de itt nem.
Az én bunyevác népem tisztább annál, mintse, hogy a társadalom némely férge gyalázkodva szájára vegye.

Bizonyára akadnának sokan, kik értékes gondolataikkal színesítenék az oldal tartalmát, de én nem fogom szakadatlanul azzal tölteni az időmet, mikor jelenik meg ilyenek között egy-egy olyan megátalkodott, mely mocskolódása törlésre szorulna.

Akinek van mondandója, küldje el, és ha olyan, azt nyílvánosságra hozom.
De annyit máris jelzek, a vitákon túl vagyunk, no meg hát ez nem vitafórum.
Egyébként is, nekem arra már se időm, se energiám, se türelmem, hogy újabb és újabb vitatkozó kedvűekkel álljak neki csócsálni ugyanazt a gittet.

"A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS
ELNÖKE

Muity Mihály úr részére

Baja


Tisztelt Muity Mihály Úr!


A népi kezdeményezésükre vonatkozó, 2006. december 12-én e-mail-en megküldött levelében foglaltakra válaszolva az alábbiakról tájékoztatom:

A törvényi feltételeknek megfelelő népi kezdeményezésük az Országos Választási Bizottság elnökének tájékoztatását követő legközelebbi ülésnapon, 2006. október 9-én került bejelentésre az Országgyűlés plenáris ülésén.

Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 20. §-a alapján a népi kezdeményezésről a bejelentést követő három hónapon belül, tehát legkésőbb 2007. január 8-áig kell döntenie az Országgyűlésnek.

A fenti határidőt megelőzően az Országgyűlés már csak a 2006. december 18-ai héten ülésezik, így – a hivatkozott törvényi rendelkezés miatt – ezen az ülésen kell döntenie kezdeményezésükről. A döntés – kérésének megfelelő – elhalasztására nincs lehetőség, mivel a következő ülésre már csak a határidő lejártát követően kerül sor.

Végezetül megjegyzem, hogy ami a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozására irányuló kérését illeti, az Országgyűlés korábban sem állított fel külön vizsgálóbizottságot a levelében jelzettekhez hasonló panaszok kivizsgálására.

Budapest, 2006. december 14.


Dr. Szili Katalin s.k."

Alapos okom van közérdekű adatok jogellenes eltitkolását feltételezni Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke esetében, amikor 2006. április 11-én aláírta, majd kiadta azt az MTA-állásfoglalást, melyben egy népcsoport javára részrehajló módon - ez a horvát kisebbség -, ugyanakkor egy másik népcsoport hátrányára - ez a bunyevác kisebbség -, egy még annál is súlyosabb diszkriminálást eredményező folyamatot indított el a bunyevác népi kezdeményezés kapcsán, mint amilyen utóbbiakat a kisebbségi törvény megszületése óta sújtja.

Kik rendelkeznek leginkább autentikus forrásokkal történelmünk megítéléséhez, ha nem egy ország tudományos akadémiája munkatársai?
Olyan történelmi adatokkal, melyek teljeskörű feltárása és rendelkezésre bocsátása egy adott konkrét kérdésben (lásd MTA-állásfoglalás kérése), össznemzeti érdeket szolgálhat.
Magyarország nemzetközi megítélését össznemzeti érdeknek tekintem, így biztos vagyok abban, hogy a velünk szemben elkövetett méltánytalanság a parlament ez évi plenáris ülésén, nem fogja öregbíteni amúgy is megtépázott tekintélyünket a világ előtt.

Logikus, hogy mi, akik a népi kezdeményezést tisztességgel lefolytattuk, minden eszközt megragadunk egy velünk szembeni tisztességtelenség orvoslására. Úgy hazai, mint nemzetközi fórumok előtt.
Magyarul: nem hagyjuk magunkat!
Senkinek sincs jogcíme ellopni egy népet, és senkinek sincs jogcíme ehhez intézményesen asszisztálni!
Senkinek sincs jogcíme ellopni szülőföldemet, a gyökereimet, a történelmünket, a legtermészetesebb módon tiltakozom ez ellen!

Nemzetközi-, kisebbségi jogban jártas személyekkel máris kapcsolatban vagyunk, de itt is jelzést adok arról, hogy minden további segítséget örömmel vennénk, nemes ügyünket megillető méltó végeredmény eléréséhez.
Sajnos máris ki kell mondanom, hogy itt csak karitatív segítségre számíthatunk, lévén szegények vagyunk, mint a templom egere.

"Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről."

"14. Cikk. Megkülönböztetés tilalma

A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani."

Nos, akkor most tegyük fel a kérdést: mi vagyunk mi?
Netán Türkmenisztán?

"Lerombolták az elüldözött szlovén romák korábbi lakhelyét."

És vajon Magyarországon előállhat-e, hogy arra illetékesek rádöbbennek, miszerint a Magyar Tudományos Akadémia tudatosan tévesztette meg az Országos Választási Bizottságot (csakhogy ők ezt nem vették be); a kormányt; az Emberi jogi bizottságot; a frakciókat; majd lényegében közel az összes országgyűlési képviselőt, és ezek folytatásaként létrehoznak-e a bunyevácok jogainak védelmére egy kormánybizottságot?

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Szászfalvi László (KDNP) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Gusztos Péter (SZDSZ) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Pettkó András (MDF) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Gusztos Péter (SZDSZ) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Szászfalvi László (KDNP) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Karsai Péter (MDF) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Szászfalvi László (KDNP) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Gusztos Péter (SZDSZ) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Karsai Péter (MDF) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Szászfalvi László (KDNP) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Gusztos Péter (SZDSZ) Felszólalás

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) Felszólalás

Az OVB támogatta a bunyevác kisebbség népi kezdeményezését

Ivan Antunović: Razprava o podunavskih i potisanskih Bunjevcih i Šokcih u pogledu narodnom, vjerskom, umnom, gradjanskom i gospodarskom.



Antunovićeva Razprava

Prid ovogodišnji Božić spremili smo, našim Bunjevcima širom svita, najpoznatiju knjigu biskupa Ivana Antunovića “Razprava o podunavskih i potisanskih Bunjevcih i Šokcih u pogledu narodnom, vjerskom, umnom, gradjanskom i gospodarskom”.

Forrás: Bunjevci.org.yu

KISEBBSÉGEK NAPJA!


Köszönöm annak a tizennyolc Országgyűlési Képviselőnek, akik képesek voltak egy kisebbségi kérdésben kultúrlények maradni, hogy népi kezdeményezésünk mellett voksoltak a parlamentben!

Ők azok:

Alföldi Albert MSZP
Katanics Sándor MSZP
Márfai Péter MSZP
Mécs Imre MSZP
Dr. Orosz Sándor MSZP
Bányai Gábor Fidesz
Bencsik János Fidesz
Járvás István Fidesz
Zsigó Róbert Fidesz
Kuncze Gábor SZDSZ
Dr. Boross Péter MDF
Dr. Csapody Miklós MDF
Herényi Károly MDF
Hock Zoltán MDF
Karsai Péter MDF
Katona Kálmán MDF
Pettkó András MDF
Dr. Vas János MDF

Némelyiknél van elképzelésem az okról, némelyiknél nincs.

A tartózkodók? Ugyan kérem, nem szavazat az a javából ..., ahogy azoké is, kik jelen voltak, de mégsem szavaztak.


Egyúttal kijelentem, hogy innentől kezdődően ezt a banánköztársaságot nem tekintem hazámnak!
Itt születtem, itt születtek és éltek az őseim évszázadokra visszamenően, de most 334+7 hatalmat gyakorló ellopta a szülőföldemet, elorozta a gyökereimet.
Ez már nem az én hazám!
Undorodom ...


Muity Mijo
Baja

TISZTELT ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK!

A világ egyik kirívó csúfsága lenne, ha Magyarország parlamentje éppen a Kisebbségek Napján tiporná lábbal a hazai bunyevácok kisebbségi jogait!

Semmi mást nem kérek a magyarországi bunyevácok nevében, csak egy pillanatnyi józanságot, amikor ma a gombot népi kezdeményezésünk kapcsán megnyomják!

Megtörtént, a kisebbségi törvény alkotói, ellenére, hogy már akkor is történt a méltánytalanság miatt protestálás, kihagyták népünket a honi kisebbségek sorából.
Most az Önök kezében van a lehetőség, hogy kiköszörüljék a csorbát, hogy megszüntessék a bunyevácok másfél évtizedes diszkriminációját.
Hogy annak a mintegy 15000 bunyevác embernek, kik hazánkban zömében a Bácskában élnek, megadassék e földhöz kötődő közös történelmi múltunk miatt az, ami igazság szerint jár neki.
Tett már ez a nép ezért az országért annyit, hogy ne legyen szülőföldje bozgora!

Ehhez kérem a Tisztelt Országgyűlési Képviselők segítségét!

Jóleső érzéssel szeretném tájékoztatni előrehaladásunkról a későbbiek során mind Önöket, mind a ránk figyelő nemzetköziséget, mind a nálunk elismertebb testvéreinket a világban.

Tisztelettel: Muity Mihály
a bunyevác népi kezdeményezés előterjesztője
Baja

KISEBBSÉGEK NAPJA!

Morbid!
Hogy éppen ma ...

Köszönjük, kedves Házelnök Asszony!
Mint több száz éves történelmi múltú honi kisebbség, mi bunyevácok köszönjük a szíves köszöntést!

Nyugtával a napot ..., nyugtával e napot. Jó lenne együtt dícsérni.


Tisztelettel: Muity Mijo
Baja

A Szerb Tudományos Akadémia állásfoglalása.

Ugyan ezt mi kizárólag amiatt kértük meg, mivel dr. Karagics, az országos horvát önkormányzat elnöke az ominózus "Hrvatska kronika" című kisebbségi filmben kilátásba helyezte a Horvát Tudományos Akadémia állásfoglalását, mint egyedüli mérvadó szempontot az MTA állásfoglalással egyetemben.

Délvidéki S. Atilla történész reagálása, a "vitanapon" előadott horvát frázisokra.

Az előzőekben már bemutatott "részjegyzőkönyv" demonstrálja azt a stílust és tartalmat, amit Karagics elnök, és Ispánovity főosztályvezető engedett meg magának.
Természetesen fő szentenciaként gyakran az MTA-állásfoglalásra hivatkozva.
A filmben beharangozott Horvát Tudományos Akadémia állásfoglalással legnagyobb sajnálatunkra nincs szerencsénk megismerkedni.
Úgy tűnik, a zágrábi tudósok bölcsebbek voltak annál, mintse, hogy kínos helyzetbe sodorják magukat.

Délvidéki S. Atilla történész vitadolgozata, a vitát generáló MTA állásfoglalással szemben.

Döbbenetünkre, az MTA nem képviseltette magát azon a "vitanapon", ahol módjukban állt volna kísérletet tenni megvédeni azon állításaikat érveinkkel szemben, melyek így előadásukban nem jelentéktelen hányadában légbőlkapottnak tűnnek.

A vitanapnak nevezett Emberi jogi bizottsági ülés részjegyzőkönyve.

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának ajánlása.

Magyar Országgyűlés
Dr. Szili Katalin asszonynak,
az Országgyűlés elnökének
Tárgy: Vizsgálat indítványozása; parlamenti tárgyalás és szavazás elnapolásának kérelme.


Tisztelt Házelnök Asszony!


A parlament honlapja szerinti H/960 irományszám alatt látható, a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére törekvő népi kezdeményezésünk kapcsán kérek segítséget a Tisztelt Házelnök Asszonytól.

Kezdeményezésünk pontos címe: Népi kezdeményezés a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal való kiegészítéséről.

Azt követően, miután az Országos Választási Bizottság átadta kezdeményezésünkkel kapcsolatos határozatát a Tisztelt Házelnök Asszonynak, ügyünk menetében olyan anomáliákkal voltam kénytelen szembesülni, melyek együttesen számunkra nagy eséllyel kedvezőtlen végkifejletet teremthetnek.

Ellenére, hogy a vonatkozó törvényben leírtaknak maradéktalanul eleget tettünk, mégis olyan helyzet alakult ki tőlem és segítőimtől függetlenül, mely miatt védekezésre kényszerülünk.
Az Országos Választási Bizottság határozatának a mellékletét képezi a Magyar Tudományos Akadémia azon állásfoglalása, mely egy népünket és kezdeményezésünket lejárató etnikai jellegű vitát generált.

Kezdeményezésünkkel kapcsolatos parlamenti döntéshozatal előkészítése, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kompetenciája volt.
E bizottság 2006. november 28-án tartotta népi kezdeményezésünk vitanapját, egy hosszú, fárasztó bizottsági ülés utolsó napirendi pontjaként.
Az általam jelzett megítélésem szerinti anomáliák ezt megelőzően és ez alatt keletkeztek, és az óta is folytatódnak. Mindezekről részletesen szólnak a csatolt irományok, de tömören itt is összefoglalom ezek lényegét.

Jómagam és kísérőim a szó szoros értelmében vitanapra készültünk. Ezzel szemben a bizottsági ülésen attól az intézménytől (MTA), mely állásfoglalásában úgy állított be bennünket bunyevácokat, mint akik nem felelünk meg hiánytalanul a kisebbségi törvényben előírt feltételeknek, ahogy az állásfoglalás aláírója, Dr. Vízi E. Szilveszter elnök távol maradt, úgy a munkatársai közül sem jelent meg senki sem.
E „vitanap” előtt elküldtem a bizottsági tagok részére gondolatébresztőként a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett, „Magyarország vármegyéi és városai encziklopédiája” monográfiája sorozatból azt a részt, mely egyértelműen ellentmond az MTA elnöke kezdeményezésünkkel összefüggő negatív állításainak. Ez csupán tájékoztatónak szántuk, és nem az elmarasztalásunkkal kapcsolatban megfogalmazott ellenérveinket tartalmazta.
Bennünket az MTA, továbbá a magyarországi horvátok vezetői, és azok eszmei támogatói egy etnikai jellegű védekezésre kényszerítettek.
Egy méltatlan védekezésre, egy népünket lekicsinyítő védekezésre.
Én itt nem kívánom ismétlésekbe bocsátkozva ecsetelni ellenérveinket, ezek rangos kísérőim előadásában hallhatók lettek volna, de sajnos erre csak korlátozottan kaptunk az Emberi jogi bizottság vitanapnak nevezett ülésén lehetőséget.
Erről ékesen tanúskodik az a levelemhez csatolt részjegyzőkönyv, melyet elektronikus levélben ma kaptam meg. Igen, a november 28-ai ülés részbeni leiratát ma, azaz december 11-én kaptam kézhez. Ez az oka annak, hogy e beadványomat, az ügyünket tárgyaló (pontosabban a bizottság szerinti ajánlásnak megfelelően nem tárgyaló), december 12-ei parlamenti ülés előtti utolsó pillanatokban vagyok kénytelen a Tisztelt Házelnök Asszonynak küldeni.

Az imént említett részjegyzőkönyv szerint pontosan nyomon követhető, hogy az ülés beadványunkkal foglalkozó szakaszában (utolsó napirendi pontként), jómagam és segítő kísérőim nem kapták meg a bizottság elnökétől kapott tájékoztatóban jelzetteknek megfelelően a szólás lehetőségét.
Idézek Balog Zoltán elnök úr tájékoztatójából: „A vitában az előbb felsoroltak közül mindenkinek, így természetesen Önnek is, illetve képviselőjének is szót kívánunk adni.”
Saját személyemet nem tekintve szakmai szempontból vitaképesnek, segítő kísérőim a következők szerint szólalhattak meg.
- A Szerb Tudományos Akadémia önálló nemzetiségi létünket igazoló állásfoglalását, nem állt módomban/módunkban szóban előterjeszteni.
- Nevenka Basic Palkovic asszony, ki munkásságára tekintettel bármely MTA munkatárs méltó vitapartnere lehetne, csupán felolvashatta az MTA-állásfoglalásra reagáló, azt teljességében cáfoló expozéját.
- Délvidéki S. Atilla történész, sem az MTA-állásfoglalást cáfoló dolgozatát nem olvashatta fel, sem az ülés alatt zavartalanul előadást tartó Dr. Karagics Mihály elnök, sem a döbbenetes stílusú dr. Ispánovity Márton főosztályvezető, előterjesztésünk nyílt lejáratására törekvő történelemhamisító frázisaira sem reagálhatott szükség szerinti időtartamban, a részére felajánlott két perces előadás lehetőségét érthető módon nem tudta elfogadni.
- Mijo Mandic úr az előzőekre, és a többszöri figyelmeztetésekre tekintettel meg sem kísérelt szóhoz jutni.
- Gálai Antal úr improvizálva röviden reagálhatott, a belőlem és társaimból nem kis felháborodást kiváltó Karagics-Ispánovity platform otrombaságaira.

Végkövetkeztetésem:

Tekintve, hogy meggyőződésem szerint eleget tettünk, és megfelelünk a kisebbségi törvényben támasztottaknak, a következőket tartom ügyünkre nézve sérelmesnek.

- az Emberi jogi bizottság előtti megszólalásunk korlátozását
- az Emberi jogi bizottság előtt olyanok szabad és zavartalan megszólalását, kik nem titkolt célja, hogy megakadályozzák célkitűzésünk sikerét
- az MTA-állásfoglalás egyoldalúságát, olvasói tévedésbe ejtését, tartalmában azt a kivilágló szándékot, hogy népünket ne illethessék a többi honi kisebbséggel azonos jogok
- az MTA Kisebbségkutató Intézete hamis és azóta sem korrigált állítását kezdeményezésünkről, még az aláírásgyűjtésünk megkezdése előtt
- az Emberi jogi bizottság részére átadott iratanyag olyan későn történő szétosztását a bizottság tagjai között, hogy azoknak nem állhatott rendelkezésükre elegendő idő azok alapos áttanulmányozására ahhoz, hogy ne egyoldalú információk birtokában szavazzanak bizottsági javaslatuk tekintetében
- dr. Ispánovity Márton köztisztviselőhöz méltatlan nyílt lobbizását olyan horvát érdekek mellett, melyek célja nemzetiségi ellehetetlenítésünk, népünk diktatórikusba hajló integrációja
- dr. Ispánovity Márton főosztályvezető NEKH általi delegálásának összeférhetetlenségét, tekintve az ülés, kezdeményezésünkkel kapcsolatos jellegére
- a Kormány egyoldalú információk alapján történő, ügyünkre nézve igazságtalanul negatív állásfoglalását, mely ekkéntiségével befolyásolhatta a bizottság tagjait
- az Emberi jogok bizottsága üléséig nem is tudtunk NEKH-állásfoglalásról, ennek tartalma ma is ismeretlen előttünk
- a Kormány ominózus ülésekor nem igényelte a „hallattasék meg a másik fél is” elvét
- az MTV ominózus Hrvatska kronika című filmje hol megtévesztő, hol rágalmazó, hol hamis állításokat tartalmazó, ügyünkre negatív hangulatot keltő jellegét közszolgálati médiánkban
- összességében azt a tendenciózusságot, hogy a bunyevác nép érdekében ne élhessünk egy olyan adott törvénnyel, mely jelenlegi helyzetünkben teljesíthetetlennek tűnik, hiszen ki, ha nem mi bunyevácunk vagyunk képesek azt teljesíteni azzal az egyértelmű történelmi múlttal, mely feltárása és objektív értelmezése nem ördöngösség

Az előadottakra és csatolt dokumentumokra tekintettel kérem az Igen Tisztelt Házelnök Asszonyt, szíveskedjen pártfogásába venni népi kezdeményezésünket, és a velünk szembeni méltánytalanságokra tekintettel parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezni!

Mindezzel egyetemben tisztelettel kérem, szíveskedjen kezdeményezésünk objektív alapokon történő megítéléséhez, a velünk kapcsolatos döntéshozatalt egy új határidő megjelölésével elnapolni, ne a soron következő plenáris ülésen döntsenek az egyoldalúan tájékoztatott, és így lényegében megtévesztett országgyűlési képviselők sorsunkról!

Tisztelt Házelnök Asszony, beadványom tartalmát szíveskedjen megértő módon fogadni, mivel nem vagyok jogász, nem ennek megfelelő nyelvezetben írom, ilyen jellegű segítségkérésre sem időm, sem lehetőségem nincs e fázisban, de mindenképpen azokat a benyomásaimat osztom meg a Tisztelt Házelnök Asszonnyal, melyek miatt határozottan úgy vélem, ügyünk folyamatában olyan méltánytalanságok értek bennünket, melyek súlyosan veszélyeztetik kitűzött célunk elérését.
Ezért már csak a változásokban reménykedő bunyevác néppel szemben is tartozom annyival, hogy ne vegyem szó nélkül tudomásul beolvasztásunk kísérletét egyetlen más népcsoportba se!


Baja, 2006. december 12.


Tisztelettel: Muity Mihály,
a bunyevác népi kezdeményezés előterjesztője

Hrvatska kronika, 2006. október 25.


A filmről először.

A filmről másodszor.

A filmről harmadszor.

Három iromány egy paksamétában.

1. Az OVB elnöke, Dr. Szigeti Péter tájékoztató levele az Országgyűlés elnöke, Dr. Szili Katalin részére.
2. Az OVB 491/2006. (IX.7.) határozata.
3. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása az OVB felkérésére.

Ez az állásfoglalás az, mely lényegében letaglózza bunyevác népünket és megpecsételi sorsunkat, hiszen keményen vitatható, szakértők által cáfolható tartalmú. Kezdeményezésünk folyamatában ezt használták mindvégig föl ügyünk totális ellehetetlenítésére. Így kívánják átírni valós történelmünket.

Népi kezdeményezés a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal való kiegészítéséről

Az Országos Választási Bizottság 491/2006. (IX. 7.) OVB határozata

Az Országos Választási Bizottság 365/2006. (VIII. 3.) határozata

Az Országos Választási Bizottság 221/2006. (IV. 18.) határozata

Országos Választási Bizottság
Dr. Ficzere Lajos elnök úr részére
1094 Budapest, Balázs Béla u. 35.
Tárgy: beadvány az Országos Választási Bizottság részére
Küldés módja: ajánlott postai levél.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Választási Bizottság!

Alulírottak, egymással egyetértésben azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Magyarországon eddig bejegyzett nemzeti kisebbségek sorába felvetessük a hazai bunyevác kisebbséget is. Ebből a célból aláírásgyűjtést kívánunk indítani. A szükséges aláírásgyűjtő ív mintapéldányát levelünkhöz mellékeljük.
Rövid indoklásul a következőket kívánjuk elmondani:
A bunyevác nép esetében hivatkozva az 1993. évi LXXVII. törvényre, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, történelmi ismereteink alapján határozottan állítjuk, hogy nemzeti és etnikai kisebbségnek tekintendők, hiszen esetükben a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoportról van szó (ami valójában több évszázados), mely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van. Bunyevác etnikumunk tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétôl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben a bunyevácok olyan összetartozás-tudatról szeretnének bizonyságot tenni, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányulna.
Ebben jelenleg nem kis mértékben gátolja a bunyevác kisebbséget az a sajnálatos körülmény, melynek kihatásaként a mostani felsorolásból az arra illetékesek kihagyták honi kisebbségeink sorából.
Ma Magyarországon, az egykor délszláv gyűjtőfogalommal jellemzett honi kisebbségek közül csak a horvát, a szlovén, valamint a szerb etnikum rendelkezik kisebbségi besorolással, ami a bunyevác nép számára hosszú évek óta igen jelentős hátrányos megkülönböztetést jelent.
Meggyőződésünk, hogy hazánkban a nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog, alapvető emberi jogként bennünket, bunyevácokat is megillet, következésszerűen önálló kisebbségként mi is jogosultak vagyunk arra, hogy nemzeti vagy etnikai közösségként létezzünk és fennmaradjunk.
Bunyevác népünk magyarországi történelmi múltját igazoló forrásra történő hivatkozást feleslegesnek tartjuk, lévén annak hivatott kutatói, ismerői előtt szerteágazó, dokumentált nyoma van, ezt arra utaló kérés esetén történészeink kétséget kizáróan igazolhatják.
Amennyiben kezdeményezésünket siker koronázza, a későbbiek során feladatunknak és kitűzött célunknak tekintjük a bunyevác kisebbség nemzetiségi alapon működő szervezeteinek és képviseleteinek kiépítését.
Kérjük a Tisztelt Elnök úr révén, a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, szíveskedjenek a mellékelt aláírásgyűjtő ívet az OVB soronkövetkező ülésén hitelesíteni!
Bunyevác kisebbségünk számára kedvező döntésükben bízva, tisztelettel:
Muity Mihály és Iharos Ferenc aláírás

Bunyevác vagyok-vagyunk még bunyevácok

Nemzetiségi kérdések

Bunjevacki Nacionalni Savet

Ezzel indult a népi kezdeményezés előkészítése.
"61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minôsülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozónak valló választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezését az Országgyûlés elnökéhez nyújthatja be. Az eljárás során a népszavazásról és a népi kezdeményezésrôl szóló 1989. évi XVII. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni."